Sorstársak és a Szeretet Lángja

A rendezvény célja: a megértés, elfogadás, befogadás erõsítésével közelebb hozni egymáshoz az épek többségi társadalmát és a fogyatékkal, segítséggel élõket. Egyfajta gesztus, amely a gyakorlatban is jelképezi a többségi társadalom nyitását a sérültek világa felé, és lehetõséget teremt a kölcsönös és közvetlen kommunikációra. Egyesületünk 2008-ban vehette át a» lángot «elsõ ízben, és közel 300 fellépõ valamint egyéb programok révén próbáltuk felhívni a fogyatékkal élõkre a figyelmet az elfogadás és a tolerancia jegyében.”

Ezzel a mottóval immár hatodik alkalommal rendezte meg a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete a Szeretet Lángja elnevezésű rendezvényt, amely a megyében valamennyi fogyatékkal élő embertársunk bemutatkozásának kiemelkedő eseménye minden évben, és amely a dél-dunántúli régióban elhíresült Szekszárdi Szüreti Napok csütörtöki, elsõ napjának kiemelkedő eseménye. Egyszerre együtt színpadon látni verselve, énekelve, gitározva a látás-, a hallás-, a mozgássérültet, az értelmi fogyatékkal élõket a megyéből, szinte egyszeri és megismételhetetlen. Köszönet érte a rendezvénysorozat életre hívásában, annak szervezésében meghatározó szerepet betöltő, a látássérülteket összefogó vakok és gyengénlátók megyei szervezetének, és a rendezvényért minden évben sokat tevő Kovács Lászlóné Marikának. A szervezet a hétköznapok során is a kisebb-nagyobb városokban tartott klubfoglalkozásokkal nyit a sorstársak felé, s kellő szervezőerő ahhoz, hogy összefogja a sorstársakat, s ez a rendezvény összejöjjön 2006-tól minden évben a Béla téri nagyszínpadon eme jeles napon. Nem tudom, kinek mi marad meg az egész Szüreti Napok rendezvényeinek fellépői közül, de merem remélni, hogy mi, akik ott voltunk, nem csupán a hétvégi sztárfellépőkre, például az énekes Tóth Gabira, a nagyon népszerű rapzenekarra, a Halott Pénzre, vagy az örökzöldjeit eljátszó Eddára és az előttük fellépőkre emlékezünk, hanem a semmit sem látóan világslágereket magas színvonalon eléneklő, sok rendezvényre meghívást kapó, Tamásiban élő Rákóczi Szilvire, és a szintén énekével akusztikus élményt nyújtó Halász Katalinra is, ez utóbb alighanem egy kis ismertséget sok szimpatizáns szerzett magának a fellépésével. Nyomot hagytak bennünk, a lelkünkben a gitárosok és énekesek is, Paksról a Feil testvérpár: Dóra és Gábor. Nem különben a stramm kinézetű szekszárdi fiú, Pintér Zsolt, akit gyakran látunk önmaga és a járókelők szórakoztatására gitározni és énekelni a városi sétakertben. Széles a repertoárja a vak srácnak, kérésemre a fellépése előtt egy ismert Pink Floyd-számra (Wish You Were Here, magyarul: Bárcsak itt lehetnél) keresett rá a húrokon. Nemcsak a konferanszié, rangos rendezvények verses előadómûűvésze, Németh Juditot érintette meg a Hétszínvilág Otthont képviselő Halász János és a Kolping iskolából érkezõ Lekics Mátyás Jenő versmondása. S aztán mintegy varázsütésre, egy fogyatékkal élőktől mindenképpen meglepetésnek számító zenéstáncos produkció vette kezdetét: a countryt táncoló cowboyok egytől egyig a már említett Hétszínvilág Otthonból érkeztek. Olyan hangulatot teremtettek, amivel a saját és a világ minden baját egy kis időre biztosan elfelejtették velünk, ami ugye nem kevés tőlük. Felemelő, hogy a Bartina (Szabó László, Vén Attila, Szabó József, Kovács Gábor) és a Bravó zenekar (Szakács Róbert, Gáti László, Pécsi Tamás ) és a tárogatón muzsikáló Bognár Cecil is részese volt a produkciónak. Minden klappolt, de mégis volt némi hiányérzetünk, s ebbéli érzéseinket többen is osztották a helyszínen. Nem kevesen voltunk a színpad előtt ülő-álló nézők, de zömmel az egyesületekhez, klubokhoz tartozók, ismerősök, barátok, családtagok, voltak – sajnos... Egy ilyen rendezvény tőlünk nyugatabbra, a szolidaritás érzésének kiteljesedésével, az épeket, a kívülállókat vonzza tömegével. Van még mit tanulni, átvenni ebből az aspektusból a nagyvilágból!... hogy a Szeretet Lángja tényleg fellobbanhasson, s a kitörő tapsviharból napokra, hónapokra töltekezhessenek ezek a „sorscsapással” egy életen át együttélő, azt elfogadó, valamiben jeleskedő, az épeket lepipáló embertársaink. A szolidaritás, a megértés lángja azért a Béla téren is persze jelen volt. S ennek fénye, melege elért a rendezvény előtti napon kórházba került főszervezőhöz, a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének elnökéhez, Kovácsné Marikához, aki az internet és az okos telefonok jóvoltából a betegágyából követte az eseményeket. B.Gy.

„ Együtt erő vagyunk,

szerteszét gyöngeség”

Wass Albert

   Üdvözlettel:

Kovács Lászlóné

       Elnök

Szekszárd,2018, szeptember 30.